Élni?
Vagy Túlélni?
Ez itt a kérdés.
Volt! Van! Lesz!
Isten akaratából.
Még mielőtt bele kezdenék mondandómba.
Annyit kérek azoktól, akik olvassák
írásomat.
Gondoljanak arra, hogy egy ember írja egy másik
emberhez.
Az írás, amelyet most leírok, minden bántó
akarat nélkül íródik.
Csupán a figyelmet kívánja ráirányítani néhány
gondolatra.
Nincs kapcsolatom semmilyen Párttal,
szervezettel, egyházzal.
Csak azért írom le, mert Isten szerető nevét említeni
fogom az írásban.
Szabadgondolkodású ember vagyok, aki
szeret menni a maga útján.
Ha, engedik!
A mai Magyar világunkban ez egyre nehezebbé és
nehezebbé válik.
Sokat gondolkodom rajta, kinek „Jó” ez!
Én, is azok között a Magyar emberek között voltam!
Akik „Igennel” szavaztunk! Egy „Jobb”
világnak!
Egy élhetőbb világnak elérésére utat mutató célnak
elérésére.
Sajnos?
Mást kell, lássunk és mást kell, megtapasztaljunk.
Az elmúlt idő. A „Rendszerváltás?” óta egyre azt
mutatja.
A magyar népet „Becsapás” érte.
A választási plakátoknak, hangzatos ígéretei sorra
elmaradtak.
Azt mondták! Ígérték?
Be kell, hozni az országba a nyugati tőkét, hogy az
ország talpra tudjon állni!
Most azt kérdezi a „Nép”, a választópolgár!
Az ország el lett adva?
Hol van a bevétel?
Kinek a felelőssége megmondani a Magyar nép elé
kiállva, hogy mi az „Igazság”!
Volt egy „Népi Magyarország”!
Voltak!
Nemzeti és Gazdasági értékei!
Hol vannak ezek az értékek?
A nincstelenség! Az egyre és egyre
lejjebb és lejjebb kerülő lét Égbe kiált.
Az országunknak adósság terheinek csökkenését váróknak
szája ízét!
Keserűvé teszi annak a tudata, hogy „Soha” ennyi
adósságban még egyszer sem volt országunk, mint napjainkban.
Ezekből a gondolatokból kiindulva.
Sok, sok magyar ember teszi fel magában azt a kérdést.
Hogy „Jót tettem-e”, akkor, amikor oda álltam és
„Igen” szavazatot adtam?
Gondoltak már erre a politikai, felelősséget vállalók?
Mert, hogy „Felelős kormányról” beszéltek nekünk és
szólítottak összetartásra!
Hol van ez az „Összetartás”?!
Ki tudja megmutatni az országunk választóinak!
Lehet, hogy Mi látjuk másként, mint
ahogyan az a válóságban van?
Munka helyett! Munkanélküliség!
Kereset helyett! Minimálbér! Már akinek jut!
Az országunknak talpra állása elmaradt!
A családoknak élete tengődik.
A nemzeti összetartás kettészakadt!
A nemzetiségek értetlenül látják háttérbe szorulásukat
és a magyart bántják érte!
A gyermek vállalás a mélypontján van a létünk
ellehetetlenülése miatt!
És még mindig azt mondom, párt semleges
vagyok.
Csak szeretem Magyarországomat, szeretem népemet és
szerető gyermeke vagyok Istennek.
Ennyi az egész.
Ne gondolja rólam senki, hogy Én, a múltat „Sírom”
vissza.
Nekem akkor is dolgoznom kellett,
keményen.
De akkor dolgozhattam!
Most is szeretettel dolgozok, amikor
tudok.
Csak van a mai világunkban egy nagyon fontos dolog,
amit Én, nagyon nehezen értek meg.
Ezt a szorgalmas Magyar népet, miért
akarják belekényszeríteni, „Szeretetlenséggel”!
Egy végleges, elkerülhetetlen, „Tönkremenésbe!”!
Miért gondolják azt, hogy a „Nép” a
„Rabló”!
Az országunknak jelenhelyzetéért, miért minket „Szeretetben
élni akaró embereket” állítják „Pellengérre”!
Mi, „Csak”! Dolgozni szeretnénk és élni
szeretnénk!
Ezt kellene, megértenie minden értő elmének.
Olyan nagy „Kérés” ez a Magyar embertől?
Szerető Mennyei Atyánk, így üzen minden
„Embernek” itt a földi létünkben.
Élj és élni hagyj!
Szeretettel álljatok egymás mellé és
szeretettel segítsétek egymást.
Hitében senkit, meg ne bánts!
A Szeretet, Isten ajándéka!
Éljetek vele.
Imáitok, ha hozzánk szólnak!
Ne, hátatokat fordítsátok felénk.
Arcotoknak és szemeiteknek tiszta tükrét
emeljétek az Égnek szerető kékjére.
Így kérjétek „Jóságunkat”.
Ámen.
